Weöres Sándor (1913–1989) életrajzi vázlata

  • 1913. június 22-én született Szombathelyen, gyermekéveit Pápán és Csöngén töltötte. Gimnáziumi tanulmányait Szombathelyen, Győrben és Sopronban végezte. Első novelláját a szombathelyi Hír című újság közölte, a Pesti Hírlapban 1929-ben jelentek meg versei.
     
  • 1932-ben már a Nyugatban is publikált, Babits és Kosztolányi személyes ismerőse volt.
     
  • 1933 és 1938 között, többszöri megszakítással, Pécsett volt egyetemi hallgató.
     
  • 1934 és 1938 között három kötetet adott ki. Két alkalommal a Baumgarten alapítvány jutalmazottja volt.
     
  • 1939-ben doktorált Halasy Nagy Józsefnél. Disszertációjának címe: A vers születése.
     
  • 1942-ben gyakornok volt az Egyetemi Könyvtárban és a Széchényi Könyvtárban, 1944-ben pedig a pécsi Városi Könyvtárban dolgozott.
     
  • 1944 végén és 1945 elején Csöngén, a szüleivel vészelte át a háborús eseményeket.
     
  • 1946 és 1947 között az Elysium, valamint a Fogak tornáca című köteteivel a kritika kereszttűzébe került.
     
  • 1947-ben feleségül vette Károlyi Amy költőnőt. Állami ösztöndíjjal Rómában töltöttek egy évet.
     
  • 1948 és 1951 között a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában dolgozott.
     
  • 1951-től fordításokból élt, saját műveit nem publikálhatta.
     
  • 1956-ban A hallgatás tornya című kötetével tért vissza az irodalmi életbe.
     
  • 1964-ben előbb Párizsban, majd itthon is kiadták a Tűzkút sok vitát kiváltó kötetét.
     
  • 1968-ban megjelent a Merülő Saturnus című kötete.
     
  • 1970-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Ez évben jelent meg az életművet összegző Egybegyűjtött írások a költő szerkesztésében, és nagysikerű verses regénye, a Psyché.
     
  • 1977-ben készült el Három veréb hat szemmel című szöveggyűjteménye, amelyben a magyar költészet elfeledett értékeit tárta fel. Életében megjelent utolsó kötetei a Posta messziről és a Kútbanéző.
     
  • 1989. január 22-én hunyt el hosszú betegség után.