„Még annyi mindent elsorolni kéne”

Weöres Sándor: Illés Árpádról (részlet)

Harmonikus világa végül is felrobbant, s a fojtottan benne lakó démonok kitörtek. Képein megjelentek az absztrakt, expresszív, szürreális elemek. Mindig ezt sürgettem, s most visszaálmodom hajdani Cézanne-i figuralitását – nem lehet kedvemre tenni: ha ez van, az kell, s ha az van, ez kell. Tehát állapodjunk meg abban, hogy mostani Hieronymus Bosch-i szörnyetegeit, diszharmóniáit éppúgy szeretem, mint egykori barnába ágyazott összhangzó tónusait. Most is a színakkordok s az alakzatcsoportok mestere – csak annak idején nyugalmasan, most pedig bontottan, viharosan. Illés Árpád kozmikus, univerzális művész; a hajdani nyugalom is, a mostani dúltság is az időjárás, a kozmosz tulajdonsága.

Weöres Sándor: Illés Árpádról. Kortárs, 1974. 2. sz., 332. o.

 

 

 

 

Weöres Sándor: Még annyi mindent Még annyi mindent elsorolni kéne, mit átéltem, tanultam, megfigyeltem, s a sokszoros találkozásokat s az egyetlen-egyszer történteket. Minden virágszál említésre vár, minden marék por megjegyzésre méltó, s az elmondásba egyszerre csak egy fér és még az egynek is csak törmeléke. Az ember emlékekben milliárdos, emlékek elmondásában szegény, a könyvből majdnem minden kimarad s helyébe lép a foszlány és az álom.

 

Weöres Sándor: TOJÁSÉJ