„A Holdbeli csónakost 1941-ben írtam. A második világháború azonban közbeszólt és a tervezett bemutatóból nem lett semmi. Egyébként e népi és valóságos elemek ötvözetéből létrejött játék alapgondolata az, hogy milyen nehezen találja meg az ember saját életútját. A történet a mesés ősidőkben, Ős-Magyarországon, Szkítiában és másutt játszódik.” – Így nyilatkozott a szerző a Magyar Hírlapban 1969-ben.
 |
 |
 |
„Ha lehet, a díszletterveidről valami fényképet, vagy más optikailag szemlélhető dolgot hozzál Magaddal; nagyon szeretném látni a díszleteidet. De az is elegendő, ha elbeszélgetünk róluk; elmondás és néhány ceruzavonás alapján is el tudom majd képzelni őket.” – Weöres Sándor Illés Árpádhoz, Csönge, 1944. május 8. (Országos Széchényi Könyvtár)
 |
A darab előbb bábjátéknak készült, utóbb változott nagyszínpadi előadássá. Pécsett és a budapesti Nemzeti Színházban akarták előadni, Németh Antal, a Nemzeti igazgatója bízta meg Illés Árpádot a díszletek tervezésével. |  |
A darab főszereplője Pávaszem, aki Jégapó, magyar fejedelem lánya, s mindketten Ukkonvárban élnek. Apródként itt áll udvari szolgálatban Medvefia királyfi, lapp trónörökös is. Az apród szerelmes Pávaszem kisasszonyba, aki ezt észre sem veszi, mert ideálja az égi csónakos, a Hold, s ezért minden földi kérőt elutasít. Hatalmas uralkodók, a kínai, a sumér versenyeznek kezéért. A királykisasszony azonban megszökik, segítői a magyar mesevilág alakjai: Vitéz László, Paprika Jancsi, Bolond Istók. Ezerféle kalandon mennek keresztül, bejárnak mesés és valódi országokat, míg végül visszajutnak Ukkonvárba. Az ábrándos Pávaszem ráismer igazi földi párjára, Medvefiára. A kalandok megérlelték, felnőtté tették a hamis ábrándot kergető királykisasszonyt.
 |
 |
 |
