Csönge

Weöres a diákévek szünidőit, vizsgaidőszakait mindig Csöngén töltötte, majd az egyetem után – megfelelő álláslehetőség híján – és a háborús években otthon élt. Apja gazdaságában segédkezett, leginkább az állatok körül. Leveleiben plasztikusan lecsapódik a csöngei évek hullámzó kedélyállapota: hol pusztán „birkapásztornak” érzi magát, aki hónapokig sem tud semmit papírra vetni, hol pedig áradó gazdagságban ontja a verseket a dunántúli táj, a falu, a természet képeitől is ösztönözve. Illés Árpád többször meglátogatta, a látogatások emlékét őrzik a Csöngéhez kötődő festmények. A költő leveleinek tanúsága szerint – a két bemutatott képen kívül – egy harmadik, ma már ismeretlen festmény is kötődött a faluhoz, a „csöngei ablak”. Illés Árpád egy portrét is készített Weöresről, amely aztán a költő szobájának falán lógott, ma azonban lappang, vagy a háborút követő zűrzavaros csöngei állapotok közepette megsemmisült.
 

„Mogorva vagyok, mint egy medve és álmos, mint a mormota és tétlen mint a kő.”

Weöres Sándor Illés Árpádhoz, Csönge, 1935 februárja (Országos Széchényi Könyvtár)

 

 

 

Ha írsz, majd én is írok hosszabban; egyelőre másról alig tudnék írni, mint teljes testi-lelki ernyedtségemről. …

                                                       Sanyi

hajdan költő, jelenleg drámaíró és doktorjelölt, továbbá birkapásztor, stb. stb.

Weöres Sándor Illés Árpádhoz, Csönge,  1939. július 8. (Országos Széchényi Könyvtár)

 

   

 

Weöres Sándor versei – Illés Árpád festményeihez, részlet

 W. S: Csöngén 1943-ban

Ez én vagyok. Alvó, egészen kicsi fej,
mellette bögre tej,
és nincsen égbolt.
Rég volt.

Megjelent a Harmincöt vers című Weöres-kötetben, 1978-ban)

 

 

 

„Mostanában ismét ki-kiruccanok a költészetből a rajzolás és zene irányába, bár egyikhez se értek. Ennélfogva csak úgy magamnak csinálom. Nem is gondolom róluk, hogy érnek valamit. Mivel hogy Te úgyis így fél-ismerten is olyan barátom-féle vagy, el merek küldeni egy futúrista rajzolmányt. Hogy nem jó, azt mondanod is fölösleges, úgyis tudom. Sőt azt is, hogy egyáltalán nem is rajz. De kiváncsi vagyok, hogy az elgondoláshoz, ha ugyan látszik valami belőle, mit szólsz. Talán majd mint verset megvalósítom.”

 

Weöres Sándor Illés Árpádhoz, Csönge, 1931 eleje  (Országos Széchényi Könyvtár)