A kötet Weöres létértelmezésének, létélményének prózában megírt összefoglalása. Az öt fejezetbe rendezett maximák az ember által megfogható, megsejthető lét teljességére reflektálnak, kozmológiai, metafizikai kérdésektől az ezekkel egészen szorosan egybefüggő etikai, pszichológiai kérdésekig.
Weöres a kötetet „mesterének”, Hamvas Bélának ajánlotta. Hamvas a Diárium című lapban ismertette a költő Medúza-kötetét, s a recenzió alapján Weöres úgy érezte, először érti meg valaki költői vonzalmait és irányát. Kenyeres Imre, a folyóirat szerkesztője ismertette össze őket. Az ősi kultúrák ismerőjének, Hamvasnak életfilozófiája és eszmerendszere mély benyomást tett Weöresre. Ennek és saját léttapasztalatának lenyomata A teljesség felé, átjárva a Kelet filozófiájától és az európai hagyománytól. Ugyanakkor az 1944/45-ös születésű kötet magán viseli a háború kínjaitól éppen szabaduló, de nyomorban élő költő élettapasztalatait is. Művének summája – a jobbításnak egyetlen lehetősége van, ha magunkon javítunk.
A teljesség felé című kötet ajánlástervezetének töredéke:
„Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet: ő vezetett engem oda, hogy a világot ne mint múló dolgok tömegét tekintsem nézzem, sok apróbbnak-nagyobbnak, köztük saját kis halandó személyemnek gomolygását – hanem úgy tekintsem, mint folyton-változó örök áramlást, melyet szemléletem magába-fogad, mint legtágabb és legvégső keret. Ő vezetett engem a lélek mélyére, ahol a lét változatlan és jelleg-nélküli, ahonnan minden ered és ahova minden torkollik, s ahol minden feltárja közös lényegét.
Az itt következők nem újak, nem is régiek: formájuk egy kor jegyeit viseli, de lényegük […] Aki a forrásvidéken jár, […]”
A tervezethez képest Weöres a publikált változatban lényeges változtatásokat hajtott végre. A kézirat taglaló, a világot, a halandó személyt, a lelket, a létet érintő kijelentéseit egyetlen képbe, a lélek harmóniájába sűrítette, és a szöveget a könyv szellemének megfelelően grammatikailag is nagyon hangsúlyosan eloldotta önmagától, a saját személyétől.
Az ajánlás tervezete mellett fennmaradt Weöres kéziratlapból, ceruzavázlatból jól kivehető, hogy Weöres eredetileg „H[amvas] B[éla] tanítása”-ként akarta megjelentetni a kötetet.
A teljesség felé egyetlen kortárs említettje Illés Árpád. „Természetben nincs semmi ízléstelen” – idézi a festőt. Ez barátságuk, eszmecseréik mélységét is jelzi.
A kiadó, a Móricz Zsigmond Könyvkiadó Vállalat a kötet végén az olvasók figyelmébe ajánlja előkészületben lévő köteteit: Weöres DALOK NA CONXY PAN-BÓL című versciklusát „Illés Árpád húsz színes képével”, valamint A holdbeli csónakost Illés Árpád színes díszletterveivel. Ez utóbbi kötetek azonban végül nem jelentek meg.
 |
 |
 |
„Az már súlyosabb eset, ha a könyvkereskedők nem hajlandók ezt a könyvet árusítani; […] Forduljatok Hamvas révén Kenyeres Imréhez, aki az Egyetemi nyomda Könyvesboltjával mindenesetre árusíttatni fogja; ő becsül Téged is, Hamvast is, engem is, s e könyv lelkületét is. […] Egyébként engem, magam személyét illetőleg, egyáltalán nem izgat, hogy könyveim aratnak-e sikert és ki hogyan vélekedik róluk.”
Weöres Sándor Illés Árpádhoz. Csönge, 1946. január 16. (Országos Széchényi Könyvtár)
Weöres és Illés kapcsolatának legkritikusabb pontjáról ez a kiállított levél tanúskodik, mely mögött kevés darabból álló, de terjedelmes levélváltás áll. A kezünkben lévő egyetlen levélből az esetet a következőképpen tudjuk rekonstruálni. Weöres 1944 nyarán teljesen Hamvas Béla hatása alá kerülvén terjedelmes levélben fogalmazta meg művészi, alkotói kifogásait Illés Árpáddal szemben, eddigi munkáit könnyed, súlytalan, „kontrolltalan” művészi játszadozásként értékelve. Minden bizonnyal ugyanezt az értékelést adta saját munkáiról is abban a levélben. Illés erre ugyancsak hosszú választ írt, eddigi leghosszabb levelét, amelyben Weöresről mondta el véleményét, valószínűleg alkotói kérdéseket is érintve, de mindenképpen részletesen taglalva a költő személyiségjegyeit. Weöres mindezt elismerte: „sajnos, lényegében igazad van mindabban, amit nálam kifogásolsz”.
Mindkettőjük megújulását csak alapvető művészi, s ami ennél lényegesebb, alapvető egzisztenciális, személyiségük mélyét érintő fordulat eredményeként tudja elképzelni. Ehhez a fordulathoz egyetlen mester, Hamvas tudná megadni a segítséget, aki „meg tudná mutatni Neked azt az emberi és művészi utat, mely egyezik a saját természeteddel is, az általános igénnyel és érvényességgel is”.
Weöres Sándor Illés Árpádhoz. Csönge, 1944. július 13. (Országos Széchényi Könyvtár)
 |
 |
 |
