Illés Árpád ajándékozta barátjának a kék kötésű, üres lapokból összefűzött 159 lapnyi papírtömböt. Weöres tele is írta a tiszta lapokat, és a kötetnek A véletlen könyve címet adta. A két és fél hónap, amit Pesten könyvtári gyakornokként töltött, intenzív költői munkára sarkallta a költőt.
Illés átlapozgatta a verseket, és arra kérte barátját, írjon prózát is. Weöres erre hosszú levélben válaszolt, ami ugyancsak a „kék könyvben” található:
„Ez a papírtömeg mintha zsilipeket tépett volna föl bennem. […] Az üres lapok olyan titokzatosak, mint a jövőbeli leéletlen napok.”
A „kék könyvben” a Rongyszőnyeg fogalmazványait olvashatjuk, de ihlet hiányában korábbi verseiből is másolt be darabokat a költő, fordításokat írt be német szerzőktől, egy képzelt nyelv magyar változatát, valamint képverseket is találhatunk a szövegek között. Sőt, megörökíti azt a kísérletet is, hogy egyszerre hány verset képes papírra vetni. 240-ig jut el, ott kimerül. E rövid sorok minden megformálást nélkülöznek, a költő csak spontán írásképességét tette próbára. Egy nyomasztó álmát is rögzíti, valamint listába veszi a jövőnek megőrzendő könyvtár darabjait. Az utolsó írások pedig a Tyunkankurut előlegező abszurd rövid színjátéktöredékek.
 |
 |
 |
 |
A „kék könyv” többségében az Elysium verseit tartalmazza, ám egyes darabjai végül részben a Meduzában jelentek meg. Weöres levélben kéri fel Illés Árpádot, hogy tervezze meg a címlapot a kiadandó műhöz:
„Arra kérnélek: megcsinálnád-e leendő kötetemnek, a „Meduzá”-nak címlapját? […] tartalmának javarészét ismered: a kéziratos kék-könyvben lelhető.”
Weöres Sándor Illés Árpádhoz; Pécs, 1942. március 23. (Országos Széchényi Könyvtár)
 |
 |
 |
 |
